Hangulat
P. Pálffy Julianna
A bohóc (részlet)
… a sokzsebes kabát alatt,
bohócunk szívében ott ég
a bánat, hiába a nevetés,
a játék, emlékek kínozzák,
a lelke összetört, fáj még.
Akkor és most
Volt idő mikor szárnyaltál velem,
De már régen nem vagy mellettem.
Volt mikor lelkedben égett a vágy
Mára ez is csak a múlt, akár a nyár…
(Akkor közel voltál olyankor is ha távol jártál,
És most messze vagy akkor is ha mellettem állsz)
Élmény
Szombaton Budapest Bár koncerten voltunk. Szenzációsak! Csak legekben lehet beszélni Róluk.
Egy kis ízelítő:
Rózsafa virít az ablakom alatt
Néked küldöm minden levelét
Rózsalevelén megírom neked azt
Hogy a szívem mindíg a Tiéd
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Angyal
Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni.
Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű.
Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig,
amikor felragyog a nap.
Müller Péter
Nem tudok nem gondolni rád...
Mindegy, vállalom vagy tagadom,
de szent igaz, hogy akarom:
Nem tudok nem gondolni rád,
Milyen jó lenne
álmodj még, az eső úgy zuhog
csukott szemünkön végigcsurog
a kéz a kézben jéghideg
milyen jó lenne újra fázni veled
álmodj még, hogy örvénylik a gép
mint egy eltévedt óriáskerék
a tenger lent s a vihar fent
milyen jó lenne újra félni veled
milyen kár, hogy nem lehet
és álmodj még egy régi ébredést
óra nincs, s a naptárt se nézd
már várnak rád, én se megyek
milyen jó lenne rosszalkodni veled
milyen kár, hogy nem lehet
ennyi van, ez megmaradt még -
Óóóóó...
még kicsit őrzöm, bár nem sokat ér
egy hátizsákban elfér
...
(Presser Gábor)
Meseváros
Járatlan úton, fényen, árnyon át,
Keresem én a mesék városát,
Hol régen éltem, szépen, boldogan,
A várost, amely az álmokba van.
(Juhász Gyula)
A szeretet nevében
„A szeretet nevében nyitok ma be Hozzád, Ismeretlen Olvasó. A szeretet nevében állok meg párnázott ajtódon belül, sürgős ügyek, fontos tanácskozások, alázatos kérések és nagyra törő célok nyomán, melyek egy küzdelmes és nehéz esztendő belső szobádat annyiszor megjárták. Én csak most jövök. Most is csak azért, mert küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül.
Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté s egyetlen csak a többi dolgoké s még annak is elég az estéje. Hidd el, kérlek, nem olyan ez a világ már régen, mint amilyennek Isten teremtette volt. Új teremtés játékát űztük benne mi, emberek s a játék veszedelmesen jól sikerült. Úgy elrontottuk ezt a világot, hogy néha már magunk sem ismerünk reá, s zagyva célvesztettségében tétovázva állunk, mint ijedt gyermekek.” (Wass Albert)
Közeledik a karácsony
Wass Albert:
Karácsonyi versek II. /részlet/
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!
Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.
Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…!
Ajándék
Kép forrása:ajandekotlet.extra.hu
„Ha nem kívánunk nagyon sokat: minden ajándék.”
(E. M. Remarque)
Tudod ünnep lesz megint
Kicsit számolunk megint,
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott,
Amit elvitt, itt sem volt.
Ködbe rajzolt halvány kép.
Mennyi minden összegyűlt,
ami értékesnek tűnt,
De költözéskor eldobnánk.
Annyi mást meg elvinnénk,
Ami fontos volt és szép,
De elkopott, vagy eltűnt
lassanként.
Bárcsak az Égiek vigyáznának ránk,
Hogy látni a lényeget, megtanulhatnánk,
És bárcsak az Égiek egyszer vezetnének úgy,
Hogy bárhová indulunk, vigyen tiszta út.
Oda kinn, ide benn,
Vihar most már ne legyen,
Tudod megpróbálnánk,
Milyen volna könnyebben,
Oda fenn, ide lenn,
Csak a sötétségtől
félek,
Kérlek védj meg, egy gyertyát gyújts nekem.
Tudod ünnep lesz megint,
Össze kéne jönni mind.
Megterített asztalnál,
Földre hajló szárnyaink,
Ki se nyílt virágaink,
Megmutatnák egyformán.
Kicsit búcsúzunk megint,
Kicsit változunk megint,
Elfáradt egy másik év,
Ahogy adott, úgy tudott,
Amit elvitt, itt sem volt,
Ködbe rajzolt halvány kép,
Mennyi minden összegyűlt,
Ami fölöslegesnek tűnt,
De most már jobban Őriznénk.
Elfáradt egy másik év.
Idő
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
(Wass Albert: Csaba)
Szinek
A szívpalota titka
Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!
Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.
(Wass Albert)
Az Aradi 13
Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):
- 1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
- 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
- 3. Kiss Ernő, tábornok,
- 4. Schweidel József, tábornok,
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
- 5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
- 6. Török Ignác, tábornok,
- 7. Lahner György, tábornok,
- 8. Knezić Károly, tábornok,
- 9. Nagysándor József, tábornok,
- 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
- 11. Aulich Lajos, tábornok,
- 12. Damjanich János, tábornok,
- 13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,
Sarmaság
Ősz
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
És fájón."
Paul Verlaine: Őszi sanzon
Olvasás
Már több blogon is olvastam és tecc ez a játék. Tehát most én is ...
- Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet!
- Lapozz az 56. oldalra!
- Keresd meg az 5. mondatot!
- Írd ki a blogodra!
- Másold hozzá ezeket a szabályokat!
" A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrontja, hogy rosszabbb lesz, mintha csúnya volna."
/Emily Bronté: Üvöltő szelek/
HA van kedved játssz Te is!
Szülinap
A legkisebb gyermekem és az általam sütött születésnapi dobostorta :)